Segítség, Anya lettem!

Tegnap majdnem kiadtam az útját Férjnek, de helyette inkább elmentem zuhanyozni. Ez van. Szarkupac a köbön.

Ennyi jutott nekünk most kettesben, ami ha jól meggondolom pont elég egy majd' 9 hónapos gyerek szüleiként.

Az biztos, hogy ez nagyon kellett nekünk. Sok beszélgetés, sok nevetés, pihenés. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy Férj újra megtalálta bennem azt a Nőt, akibe anno beleszeretett és ez fordítva is igaz.

Jó volt. De Gyerek nélkül ennyi pont elég volt. :)

Mátra helyett Zalakaros. (Igen, először a Mátra volt az úticél.)

Hogy miért? Mert bár válság van, erre a hétvégére már minden hotelben teltház van. Engem megmondom őszintén meglepett, hogy alig találtam szállást. Persze mehettünk volna panzióba és vendégházba is, de két okból sem tesszük  most ezt. Az egyik, hogy nem voltunk nászúton, a másik pedig az, hogy lassacskán közeledik az első házassági évfordulónk is. :) Ezért mindenképpen egy kényeztető hétvégére vágytunk.
Ide megyünk: KATT!

Alakulunk, alakulunk. Megint egy jó hetet zártunk. Férj normális velem is és a Gyerekkel is. Mondjuk vele alapvetően mindig az volt, csak a részét vette ki kevésbé a dolgokból mint most. És ez is változott. Fürdet, etet, és bármi mást, ha ideje van.

Mi pedig bevezettük azt, hogy ha a másik valami bántót mond, ahelyett, hogy elkezdenénk dobálni a szart finoman szólunk, hogy "ne haragudj ez most sértő volt." Úgy tűnik ez beválik, nincsenek nagy ugatások, seggforgatások és sorolhatnám, ami eddig pedig mindennapos volt. Nem tökéletes, de nem is kell annak lennie, mert semmi sem az.

Tervezzük a három napos hétvégét is, úgy tűnik Zalakaros lesz a célpont.

Szóval öröm és bódottság, azt az apró tényt kivéve, hogy az agyturkászomat újra fel kell keresnem... :s

Már majdnem írtam egy olyan postot, hogy ma annyira klassz napunk volt, és volt nevetés, és a Gyerek is jófej volt, és szexeltünk, és végre minden egy kicsit helyreállt. De csak majdnem. Mert kb. fél órája le lettem cseszerintve azért mert fel mertem csavarni a fűtést. És tudom, hogy azért mert drága a gáz. De én fáztam, és ha én fázok, akkor a Gyerek is. És igen dühöngtem és csapkodtam és már megint ott vagyok, ahol tegnap voltam. Pedig már majdnem elhittem, hogy lehet másképp. Bassza meg.

Ma próbáltunk (megint) beszélni, és én azzal nem igazán tudok mit kezdeni, hogy csak én vagyok a hibás, és ő a tökéletes férj. :)

Vagy szétmegyünk, vagy gyökeresen változtatni fogunk. Asszem a többes szám nem állja meg a helyét, mert kettőnk közül, azt hiszem nekem megy jobban a változás. Nekem kell megpróbálni nem kiakadni mindenen, nem belekötni mindenbe, ami nagyon idegesít Férjben. t Azaz nyugodtnak kell maradnom. Akkor is, ha Férj egy gyógytornát is feleslegesnek tart a Gyereknek, akkor is, ha folyamatosan megkérdezi, mire mennyi pénz megy ki, akkor is, ha néha annyira tahó velem, hogy más egy vadidegennel nem beszél így...stb. Ja és persze értékelnem kell azt, ha valami jót akar, és nem kritizálni még azt is. :)

Két lehetőség van. Én most a könnyebb(?) utat választottam.

Ez már biztos. Kezdődött az időpontokkal, most meg  az a rohadt babakocsi.

Az előbb felöltöztem, sminkeltem, Gyereket összekészítettem, összecsomagoltam. (gyakorlott anyukák tudják, hogy mindez nem két perc) és elindultunk a doktornénihez beutalókért. Azaz csak indultunk volna, mert a tárolóban a babakocsi hűlt helye fogadott. Persze, mert hétfőn az autóban maradt.

És most fel tudnék robbanni. Persze ez nem történt volna meg, ha nem nekem kellene mindenre figyelni. A mindent értsd szó szerint. A Gyerek dolgaira, a csekkekre, a hűtő tartalmára, magamra, Férjre, mindenre! Ellenben neki  "csak" a munkájára kell. Félreértés ne essék, pénzzel dolgozik nyilván hatalmas felelősség, de bassza meg, ő használja az autót minden nap és nem tűnt fel neki, hogy ott van az a qrva babakocsi? :s

Ma kettesben ebédeltünk Férjjel. Nagyon-nagyon jó volt. Mint a régi szép időkben, kettesben, sokat nevetve, beszélgetve. Úgy tűnik a hétvégi változások nemcsak hétvégére szóltak. Persze ezért nekem is tenni kell és a dühöngő fúriát időnként lenyugtatni magamban, de nem is megy az olyan nehezen. Ja és egész jól tartjuk magunkat a "tiszta lap" dologhoz is. Továbbiakban pedig csakazértis rágni fogom a Férj fülét egy kettesben eltöltött hétvégéért!

Tulajdonképpen ez az amire vágyom. Egy harmonikus családra, szeretetre, kedvességre...És amikor már eltökélem magamban, hogy igen, menni fog és én még valahol szeretem a Férjet, nos akkor biztosan elfogy egy este alatt egy üveg bor, vagy megint beszól valami kedveset. Én pedig nagyon kevés vagyok ehhez az egészhez egyedül .

Azért a tegnapi postom ellenére úgy gondolom, hogy bármennyire is megváltoztam és elveszítettem a régi önmagam a baromarcúzás és társai nincsenek arányban ezzel. :)

És amit látok az nem tetszik. Mert csak a Férjet hibáztatom azért, hogy idáig jutottunk, holott ez azért nem teljesen így van. Mindig kettőn áll a vásár tartja a mondás és ez nagyon igaz. Hogy ki milyen arányban ludas az már más kérdés. Hogy én hol rontottam el? Nem tudatosan, de már a terhességnél kezdődtek a gondok. Engem egy sima menstruáció is teljesen kikészített mindig hormonálisan, akkor el lehet képzelni, hogy a terhesség mit csinált velem. Teljesen elveszítettem önmagam, egy fúria lettem. :S Persze a hormonok nagyon ludasak voltak ebben és az éjjel-nappal tartó hányingerem, és egy pszichés betegség is (erről majd később), de én még csak észre se vettem magam, mennyire megváltoztam. Aztán jött a toxémia, kórház és szülés valamint a Gyerek hazakerülése a kórházból és asszem a maradék NŐ is eltűnt belőlem. Legalábbis az irányába. A vörös, szexis dögből lett egy hülye, hisztis frigid picsa. :S Aki, ha Férj véletlen valami jót csinált, abba is belekötött.

Száz szónak is egy a vége, nekem is változnom kell. Nem is keveset...

Nem tudom lesz-e olyan hétvége, ami nem anyázással telik. Pénteken már előre rettegek attól, hogy két olyan nap jön, amikor éjjel-nappal össze vagyunk zárva. És be is jött a megérzésem, a mai nap sem telhetett el ugatás nélkül .:( A műsor a szokásos adok-kapok volt, semmi extra, de a mai nappal tényleg befejeztem. Nem kérek tőle semmi segítséget itthon, se a fürdetésben, se másban. Nem kell hogy felkeljen a Gyerekhez, ha ordít. Megoldom én ugyanúgy, mint amikor őméltósága nincs itthon. És így majd nem lesznek viták és konfliktusok sem. De hogy magyarázzam el annak a nagyon hülye fejének, hogy a fürdetés és az egyéb Gyerekkel kapcsolatos dolgok nemcsak azért fontosak, hogy nekem segítsen, hanem azért is, mert már most megalapozza a hozzá való viszonyát. De én már nem mondok semmit, feladtam. De tényleg. :)

Nem ez az első eset, hogy Férj elszámoltat, hogy mire ment el "annyi" pénz és hogy ő ezt nem hiszi el, mások ennyiből élnek.stb, stb. Ma megint sikerült bicskanyitogató stílusban rákérdezni, hogy hova ment el ötvenezer pénz. Nem 100, 200..stb. 50. Amiből közel 20 ezer volt a két havi közös költségünk, amiből vettem pelenkát, popsitörlőt, popsikrémet, bébiételt, voltam piacon, vettem rajta úszóbérletet. És ezek után csodálkozik, hogy már alig van belőle. És persze én vagyok a herdálós picsa, akinek a kezéből kifolyik a pénz. Holott megintcsak a gyerekre és kajára költöttem. :s Ja bocs meg magamra 4 ezret. :s

Eldöntöttem, hogy minden nap készítek neki egy napi jelentést a kiadásokról és akkor remélem bekussol. Ugyanis közölte, hogy ő mindig el fog számoltatni engem vegyem tudomásul. :o De az sosem számít, hogy egy üveg rosé bor mennyibe kerül, hogy mennyit baszott el most hétvégén is, miközben mittudomén milyen macákkal múlatta az időt. Az nem. Csak az, hogy én mennyit cseszek el... :s

Megpróbálom rávenni Férjet, hogy valahova húzzunk el kettesben. Mindegy hova, jó a szomszédos fürdőváros is, de egy hétvégét nagyon jó lenne kettesben tölteni a Gyerek nélkül, talán ez is előremozdítana minket. Majd ma előhozakodom vele, remélem vevő lesz az ötletemre!

Ez a "jó" tanács egy egyébként nagyon normális nő szájából hangzott el tegnap, bár ezek szerint mégsem annyira az. Nem hinném, hogy az lenne a megoldás a problémámra, hogy leakasztanék egy pasit valahonnan és Marcit lepasszolva sietve dugnék valami motelben, vagy akárhol.

1. képtelen lennék rá, akkor is ha ekkora szarban vagyunk

2. ez tényleg nem megoldás

3. Anya vagyok, ha tetszik ha nem és már korántsem csinálhatom azt, amit akarok.

Szóval ezt a jótanácsot nem fogadom meg. :)

Ma tiszta lapot kezdtünk. Délután végre tudtunk normálisan beszélni, nem bírta tovább elviselni, hogy én akkor szólok csak hozzá, amikor ő kérdez, vagy mond valamit.

Tiszta lap mit is jelent? Hogy nem hánytorgatunk  fel semmit a múltból -én sem- aztán még egy baromarcú vagy ehhez hasonló és mehet el innen gondolkodni a továbbiakon, ahova akar.

Kíváncsi leszek, mindenesetre bizakodó vagyok. :)

Én is keresem a magyarázatot, hogy hogyan jutottunk ide? Hogy lett abból a hatalmas szerelemből a hatalmas nagy semmi?! Elmegyünk egymás mellett, elélünk egymás mellett. Szex semmi. Érintés, ölelés semmi. Igényem sincs rá, mert a hideg ráz tőle leginkább. A Gyerek is csak akkor fontos neki, ha aranyos és nem hisztizik. Pl. tegnap fürdetésre pont hazaért. Azt hittem most megfürdeti, hát tévedtem. Most is minden más fontosabb volt. Aztán még tőlem kérte számon, hogy de gyorsan kivettem a vízből  A végét járja ez az egész és fogalmam sincs, hogy van-e még visszaút?!