Boldog Új Évet Kívánok Nektek! :)
Fogadalmak. Idén sincsenek. Egy döntés viszont született. Mától egy szál cigi sincs. Sehol, semmilyen körülmények között nem gyújtok rá, mert most már nagyon elegem van magamból. Állítólag értelmes nő vagyok, és nagyon jól tudom, hogy mit csinálok a testemmel, és mégsem tudtam eddig lemondani erről a bűzrúdról. Na majd most.
Egyelőre ennyi, majd még jövök. :)
Zajlik az élet ezerrel, hál' Istennek, hogy most már azt írhatom, hogy visszatértünk a réges-régi kerékvágásba. Férjjel úgy tűnik sikerült rendezni a dolgokat. A múltat mindenki elfelejti (legalábbis én nem beszélek róla), és a tiszta lapot igyekezzük nem bemocskolni. :)
*
Fontos döntést is hoztunk. Közös házat veszünk. Remélem mielőbb megvalósul a projekt, mert én már nagyon mennék innen. Elegem van a negyedik emeletből és a szomszédokból is. Nyugalomra és csendre vágyom, nem akarom tovább hallgatni a szomszéd leányzó orgazmusait élő, egyenes adásban.
*
Gyerek már lassan 10 hónapos lesz, el sem hiszem, hogy repül az idő. Jövő héten Dévény-torna, mert ...mert kell, bármennyire is okos, ügyes fejlett gyerek koraszülött volt és igen vannak lemaradások, és nekem fontos, hogy mindent megtegyek azért, hogy a későbbiekben minden rendben legyen.
Nincs semmi extra, amiről írhatnék. Néha már ennek is örülni kell. :)
A lakás (most is) úgy néz ki, mint ahol atombombát robbantottak. És a Gyerek még csak 9 hónapos.
4 órám van a romeltakarításra, ugyanis fél hatkor befut M. barátnőm, és igazán nem akarom elriasztani a gyerekvállalástól.
Azzal a dokival álmodtam, aki Gyereket világrasegítette. A második császárt hajtotta rajtam végre, csak ketten voltunk a műtőben. Aztán Anyu jött neki rendezni a két műtétet bankkártyával. Nyolcvanezret kért. :D Közölte, hogy ritkán találkozik ilyen egyéniséggel mint én, és öröm volt velem dolgoznia. :D
Utálom a "bezzeg anyákat", akik csak azt tudják szajkózni, hogy bezzeg az ő gyerekük már átalussza az éjszakákat, bezzeg az ő gyereke már ül.. stb. bezzeg, bezzeg, bezzeg. Ki nem szarja le? Kinek akar ezzel megfelelni, vagy bizonyítani?
Van egy ilyen bezzeganyuka itt blogos berkekben is, na attól totálisan falra tudok mászni. A legutóbbi bezegges bejegyzése arról szólt, hogy bezzeg az ő 4(!) hónapos lánya már ül egyedül és egy vele egykorú fiúcska meg fogyi(!) módon feküdt csak a babakocsiban, semmi emberszerű (!) nem volt benne...vagy valami ilyesmi. Normális az ilyen? Mi az hogy fogyi, meg hogy semmi emberszerű? Ő mit akar a lányából csinálni egy éves korára? Professzort??? Gyanítom, hogy igen és azt is sejtem, hogy majd egy önbizalomhiányos, örökké megfelelni akaró, idegbeteg, okostojást fog nevelni. Na de nekem meg ehhez nincsen semmi közöm.
Pontosabban az elsővel. Legelső nagy szerelem, első szex. Olyan furcsa és felkavaró volt találkozni és beszélgetni. Ő pedig minden harmadik mondatában arra utalt, hogy anno a szakításunk mennyire megviselte. Azóta sincs se felesége, se gyereke. Most 43. Igen, én akkor még nagyon gyerek voltam. Kicsit elgondolkodtam, mi lett volna, ha most találkozunk? Ha másképp alakul ez az egész. Aztán elvetettem ezt a gondolatsort, mert minden jól van végülis úgy ahogy van.
Valahogy nem legyezgette a hiúságom, amikor egy csapat jómunkásembör előtt eltoltam a babakocsit és a címben látható épületes bókot kaptam.
Az milyen már, amikor a volt kolléganőd elad neked babycuccokat, és van köztük olyan, amit te vettél a gyerekének. Nem, nem engem néztek hülyének, de akkor is háborgok rajta. Az más kérdés, hogy baleknek se kell lenni.
... én sugárban hányok attól, amikor valaki a gyereke fényképe alá azt írja, hogy szerelmem, vagy szerelmemmel...stb, stb.
Szerintem perverz és visszataszító.
Ja és a gyereknek szájrapuszi, na az hasonló kategória. Ha nem rosszabb.
Van vádlim. Nem vékony, de nem is vastag. Szerintem olyan átlag női vádlim van. A sok gyaloglástól izmos is. És nem kapok rá csizmát. Egyszerűen nincs olyan csizma a világon, aminek a cipzárját össze bírnám húzni a vádlimon.
Na most vagy az van, hogy kizárólag nagyon vékony női lábakra gyártanak csizmát, vagy mégis vastag a vádlim. :s
Azt nem tudom, hogy kiben. De nagyot. Hogy kit is takar a Titanilla név fogalmam sincs, maximum tippelni tudok. Nem az a baj, hogy elmondta a véleményét, hanem az, hogy kristálytisztán látszik, hogy valaki a "régiek" közül, akinek annyi vér már nincs a pucájában, hogy vállalja is teljesen önmagát, pedig én megbíztam benne annyira, hogy megadtam ezt a címet neki. A P. nagyon sokatmondó volt. De nem fogom abbahagyni a blogot, már csak azért sem. És nem fogok csak azért hazudozni, kamuzni, hogy megfeleljek bizonyos elvárásoknak.
Kedves Titanilla, ajánlom böngéssz más anyababa blogokat is, és akkor rájössz, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki bizony időnként kiakad. Ja és nem feltétlen a nyálblogokra gondoltam, hanem azokra akik vállalják az anyaság negatív oldalait is. Remélem egyszer megtapasztalod, hogy milyen anyának lenni. És ezt tényleg őszintén kívánom.
Téma off.
Férj meglepően viselkedik. Ma kb. 5 órahosszáig pesztrálta a Gyereket, és nem panaszkodott.
Az előbb felvettem a bulizós ruhámat, és meg se nyikkant, hogy elmegyek kicsit csörögni.
Nem térek magamhoz.
Na most vagy az van, hogy tegnap az exszeretőjével történt valami azon a bizonyos "továbbképzésen", vagy még tényleg vannak csodák.
Mindenesetre most összeszedem az állam a földről és elmegyek egy nagyot táncolni...
M. hisztijei kapcsán meséli Anyu, hogy én se voltam semmi. Pölö rettegtem az idegen férfiaktól, a férfihangtól..stb, mindentől, ami férfi. Na ezt úgy 15 éves koromra rendesen kinőttem, és a helyzet azóta mit sem változott. :P
Szvsz nem G.Á. 58 éves nőt kellene őrizetbe venni, hanem a kedves szülőket, akik az otthonszülés mellett döntöttek.
De még mekkora! Faszikám nemhogy kinyitotta volna nekem (és a babakocsinak) a tonnás csapóajtót a gyógyszertárnál, hanem a telefonnal a fülén még majdnem fel is lökött. Kedves, nem? Na én most sem fogtam vissza magam, a Gyereknek jó hangosan mondtam, hogy látod Fiam mekkora parasztok vannak? :D Faszikám meg nem győzött bocsánatot kérni. :P
Ugye sűrűn halljuk ezt a húsos/sajtos pultnál? És persze az én válaszom is legtöbbször az, hogy persze, igen. Öt-tíz dekával nemigen szoktam foglalkozni. Ma kértem fél kiló lapockát. Ugyanez a kérdés hangzott el, már majdnem automatikusan válaszoltam, hogy persze, igen. Még jó, hogy ránéztem a mérlegre! Kilencven dekát mutatott én meg majdnem a középső ujjamat mutattam a kedves pultos hölgynek. Ja és a kérdést így tette fel: Kicsit több, maradhat! KICSIT?! Mondtam neki, hogy ez nem kicsit több, hanem sokkal és nem-nem maradhat! :D Erre sikerült egy 66 dekás húsdarabot kanyarintani, de azzal már nem foglalkoztam...
Most vagy ennyire béna volt, vagy ennyire eladó volt a hús. Inkább az előbbi. De hogy még volt pofája megkérdezni, hogy maradhat-e? :D Basszus...
Lehet, hogy csak én vagyok hülye, de addig örülök, amíg a csizma a szekrény mélyén marad. Úgy látom más nem így van ezzel. 15 fok alá hűlt a levegő és a város teli volt csizmás-szőrmedzsekis csajokkal! :O :D
