Segítség, Anya lettem!

Tegnap majdnem kiadtam az útját Férjnek, de helyette inkább elmentem zuhanyozni. Ez van. Szarkupac a köbön.

Zajlik az élet ezerrel, hál' Istennek, hogy most már azt írhatom, hogy visszatértünk a réges-régi kerékvágásba. Férjjel úgy tűnik sikerült rendezni a dolgokat. A múltat mindenki elfelejti (legalábbis én nem beszélek róla), és a tiszta lapot igyekezzük nem bemocskolni. :)

*

Fontos döntést is hoztunk. Közös házat veszünk. Remélem mielőbb megvalósul a projekt, mert én már nagyon mennék innen. Elegem van a negyedik emeletből és a szomszédokból is. Nyugalomra és csendre vágyom, nem akarom tovább hallgatni a szomszéd leányzó orgazmusait élő, egyenes adásban.

*

Gyerek már lassan 10 hónapos lesz, el sem hiszem, hogy repül az idő. Jövő héten Dévény-torna, mert ...mert kell, bármennyire is okos, ügyes fejlett gyerek koraszülött volt és igen vannak lemaradások, és nekem fontos, hogy mindent megtegyek azért, hogy a későbbiekben minden rendben legyen.

Ennyi jutott nekünk most kettesben, ami ha jól meggondolom pont elég egy majd' 9 hónapos gyerek szüleiként.

Az biztos, hogy ez nagyon kellett nekünk. Sok beszélgetés, sok nevetés, pihenés. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy Férj újra megtalálta bennem azt a Nőt, akibe anno beleszeretett és ez fordítva is igaz.

Jó volt. De Gyerek nélkül ennyi pont elég volt. :)

Mátra helyett Zalakaros. (Igen, először a Mátra volt az úticél.)

Hogy miért? Mert bár válság van, erre a hétvégére már minden hotelben teltház van. Engem megmondom őszintén meglepett, hogy alig találtam szállást. Persze mehettünk volna panzióba és vendégházba is, de két okból sem tesszük  most ezt. Az egyik, hogy nem voltunk nászúton, a másik pedig az, hogy lassacskán közeledik az első házassági évfordulónk is. :) Ezért mindenképpen egy kényeztető hétvégére vágytunk.
Ide megyünk: KATT!

Alakulunk, alakulunk. Megint egy jó hetet zártunk. Férj normális velem is és a Gyerekkel is. Mondjuk vele alapvetően mindig az volt, csak a részét vette ki kevésbé a dolgokból mint most. És ez is változott. Fürdet, etet, és bármi mást, ha ideje van.

Mi pedig bevezettük azt, hogy ha a másik valami bántót mond, ahelyett, hogy elkezdenénk dobálni a szart finoman szólunk, hogy "ne haragudj ez most sértő volt." Úgy tűnik ez beválik, nincsenek nagy ugatások, seggforgatások és sorolhatnám, ami eddig pedig mindennapos volt. Nem tökéletes, de nem is kell annak lennie, mert semmi sem az.

Tervezzük a három napos hétvégét is, úgy tűnik Zalakaros lesz a célpont.

Szóval öröm és bódottság, azt az apró tényt kivéve, hogy az agyturkászomat újra fel kell keresnem... :s

Már majdnem írtam egy olyan postot, hogy ma annyira klassz napunk volt, és volt nevetés, és a Gyerek is jófej volt, és szexeltünk, és végre minden egy kicsit helyreállt. De csak majdnem. Mert kb. fél órája le lettem cseszerintve azért mert fel mertem csavarni a fűtést. És tudom, hogy azért mert drága a gáz. De én fáztam, és ha én fázok, akkor a Gyerek is. És igen dühöngtem és csapkodtam és már megint ott vagyok, ahol tegnap voltam. Pedig már majdnem elhittem, hogy lehet másképp. Bassza meg.

Ma próbáltunk (megint) beszélni, és én azzal nem igazán tudok mit kezdeni, hogy csak én vagyok a hibás, és ő a tökéletes férj. :)

Vagy szétmegyünk, vagy gyökeresen változtatni fogunk. Asszem a többes szám nem állja meg a helyét, mert kettőnk közül, azt hiszem nekem megy jobban a változás. Nekem kell megpróbálni nem kiakadni mindenen, nem belekötni mindenbe, ami nagyon idegesít Férjben. t Azaz nyugodtnak kell maradnom. Akkor is, ha Férj egy gyógytornát is feleslegesnek tart a Gyereknek, akkor is, ha folyamatosan megkérdezi, mire mennyi pénz megy ki, akkor is, ha néha annyira tahó velem, hogy más egy vadidegennel nem beszél így...stb. Ja és persze értékelnem kell azt, ha valami jót akar, és nem kritizálni még azt is. :)

Két lehetőség van. Én most a könnyebb(?) utat választottam.

Férj meglepően viselkedik. Ma kb. 5 órahosszáig pesztrálta a Gyereket, és nem panaszkodott.

Az előbb felvettem a bulizós ruhámat, és meg se nyikkant, hogy elmegyek kicsit csörögni.

Nem térek magamhoz.

Na most vagy az van, hogy tegnap az exszeretőjével történt valami azon a bizonyos "továbbképzésen", vagy még tényleg vannak csodák.

Mindenesetre most összeszedem az állam a földről és elmegyek egy nagyot táncolni...

Ki más, ha nem a Férj??? Ma délután csajos programom lesz. Szökőévben egyszer van ilyen, hogy a triumvirátus összeüljön és jól kibeszéljünk mindent. Elsősorban persze őket, a Pasikat.

Tegnap férj "továbbképzésen" volt, ahol a fő témakör az lehetett, hogy "Hogyan igyuk le magunkat a sárga földig?" Így gondolom, milyen remek állapotban lehet, és azt is el tudom képzelni, mennyi kedve van a Gyerekkel lenni. DE nekem nagyon ritkán van erre alkalmam, és nem fogom lemondani az ő kedvéért. Így persze elkezdett variálni, hogy akkor ő majd átjön értünk a Gyerekkel...stb. Csak hogy ne kelljen vele lenni kettesben hosszú távon. Nincs arról szó, hogy nem tudja tisztába tenni, és megetetni, mert igen (máskülönben ott sem hagynám vele), hanem arról, hogy előre retteg a Gyerek hisztijeitől és attól, hogy majd nem tud tőle regenerálódni. Hát nem tud, ahogy én sem tudok hetek óta. És asszem ennek a gyereknek nemcsak anyja van, hanem apja is.

Férj szerint nem bírok ki három napot a Gyerek nélkül. Nos a mai reggel után én ezt egész másképp gondolom. :s

Mikor? Hova? Nem tudom. Csak azt tudom ,hogy kettesben 3 napra. :)

A Gyerek megint kétszer kelt éjjel és amikor reggel hatkor ébresztett azzal, hogy "ge, ge, ge!" akkor sírni tudtam volna. De ekkor jött a Férj, ránézett a fejemre és átzavart a hálóba még aludni. Ez az egyik jó. A másik, hogy ma nem kell főznöm, mert meghívott ebédelni, meg kicsit csavargunk is.

Szóval rinyablog egy post erejéig felfüggesztve. :)

Ez már biztos. Kezdődött az időpontokkal, most meg  az a rohadt babakocsi.

Az előbb felöltöztem, sminkeltem, Gyereket összekészítettem, összecsomagoltam. (gyakorlott anyukák tudják, hogy mindez nem két perc) és elindultunk a doktornénihez beutalókért. Azaz csak indultunk volna, mert a tárolóban a babakocsi hűlt helye fogadott. Persze, mert hétfőn az autóban maradt.

És most fel tudnék robbanni. Persze ez nem történt volna meg, ha nem nekem kellene mindenre figyelni. A mindent értsd szó szerint. A Gyerek dolgaira, a csekkekre, a hűtő tartalmára, magamra, Férjre, mindenre! Ellenben neki  "csak" a munkájára kell. Félreértés ne essék, pénzzel dolgozik nyilván hatalmas felelősség, de bassza meg, ő használja az autót minden nap és nem tűnt fel neki, hogy ott van az a qrva babakocsi? :s

Férj tényleg igyekszik. Csak valahogy szarul sül el. :P

Már kismilliószor megkértem (na jó elugattam), hogy vigye már vissza a tetves borosüvegeit, mert nem férek tőlük a spejzban. Na erre negyedét összekészítette egy kosárba, amit feltett a felmosóvödörre, és ma onnan szépen ledőlt az egész, miközben próbáltam hozzáférni a mosószerekhez. Ledőlt. A vasalóra.

Én meg gyorsan bekaptam egy stedatif pc-t. :D

Ma kettesben ebédeltünk Férjjel. Nagyon-nagyon jó volt. Mint a régi szép időkben, kettesben, sokat nevetve, beszélgetve. Úgy tűnik a hétvégi változások nemcsak hétvégére szóltak. Persze ezért nekem is tenni kell és a dühöngő fúriát időnként lenyugtatni magamban, de nem is megy az olyan nehezen. Ja és egész jól tartjuk magunkat a "tiszta lap" dologhoz is. Továbbiakban pedig csakazértis rágni fogom a Férj fülét egy kettesben eltöltött hétvégéért!

Asszem az első hétvége sok-sok hét óta, hogy nem ugattam, nem ugatott, nem szólt be, nem szóltam be. Kedves volt, babázott is, még meg is etette és én totál meg vagyok lepődve. Holnap ez nem is romolhat el, mert ő autóversenyre én meg Anyuékhoz megyek.:P

Azért a tegnapi postom ellenére úgy gondolom, hogy bármennyire is megváltoztam és elveszítettem a régi önmagam a baromarcúzás és társai nincsenek arányban ezzel. :)

És amit látok az nem tetszik. Mert csak a Férjet hibáztatom azért, hogy idáig jutottunk, holott ez azért nem teljesen így van. Mindig kettőn áll a vásár tartja a mondás és ez nagyon igaz. Hogy ki milyen arányban ludas az már más kérdés. Hogy én hol rontottam el? Nem tudatosan, de már a terhességnél kezdődtek a gondok. Engem egy sima menstruáció is teljesen kikészített mindig hormonálisan, akkor el lehet képzelni, hogy a terhesség mit csinált velem. Teljesen elveszítettem önmagam, egy fúria lettem. :S Persze a hormonok nagyon ludasak voltak ebben és az éjjel-nappal tartó hányingerem, és egy pszichés betegség is (erről majd később), de én még csak észre se vettem magam, mennyire megváltoztam. Aztán jött a toxémia, kórház és szülés valamint a Gyerek hazakerülése a kórházból és asszem a maradék NŐ is eltűnt belőlem. Legalábbis az irányába. A vörös, szexis dögből lett egy hülye, hisztis frigid picsa. :S Aki, ha Férj véletlen valami jót csinált, abba is belekötött.

Száz szónak is egy a vége, nekem is változnom kell. Nem is keveset...

Szerintetek az normális, ha a Férj autóval ugyanabba az irányba, sőt ugyanoda megy, mint a Feleség a Gyerekkel és még csak meg sem kérdezi, hogy elvigye-e őket??

Éjjel kb. négyszer sírt fel a Gyerek. De olyan keservesen, hogy azt sem tudtam mit csináljak. Felvettem, megynyugtattam és aludt is tovább. Talán az volt a baj, hogy tegnap nagyon korán lefektettem vagy már éjjel sem kapott rendesen levegőt a náthájától. Mert igen ráadásul náthás is. Mondanom sem kell, hogy egy mosott rongy vagyok. Férj persze lelépett Apám lövészversenyére, majd gondolom megint este keveredik elő én meg addig baszkódok félkómásan a hisztis és beteg gyerekkel, de sebaj megoldom ezt is. Ráadásul valami hülye állat kitalálta, hogy lakótelepi napokat szervez nehogy már a paraszt hétvégén tudjon pihenni. Az előbb végre elaludt a Gyerek, de kb. 10 perc múlva valami nívón aluli metálegyüttes már fel is verte. Fasza nem?

Nem tudom lesz-e olyan hétvége, ami nem anyázással telik. Pénteken már előre rettegek attól, hogy két olyan nap jön, amikor éjjel-nappal össze vagyunk zárva. És be is jött a megérzésem, a mai nap sem telhetett el ugatás nélkül .:( A műsor a szokásos adok-kapok volt, semmi extra, de a mai nappal tényleg befejeztem. Nem kérek tőle semmi segítséget itthon, se a fürdetésben, se másban. Nem kell hogy felkeljen a Gyerekhez, ha ordít. Megoldom én ugyanúgy, mint amikor őméltósága nincs itthon. És így majd nem lesznek viták és konfliktusok sem. De hogy magyarázzam el annak a nagyon hülye fejének, hogy a fürdetés és az egyéb Gyerekkel kapcsolatos dolgok nemcsak azért fontosak, hogy nekem segítsen, hanem azért is, mert már most megalapozza a hozzá való viszonyát. De én már nem mondok semmit, feladtam. De tényleg. :)

Nem ez az első eset, hogy Férj elszámoltat, hogy mire ment el "annyi" pénz és hogy ő ezt nem hiszi el, mások ennyiből élnek.stb, stb. Ma megint sikerült bicskanyitogató stílusban rákérdezni, hogy hova ment el ötvenezer pénz. Nem 100, 200..stb. 50. Amiből közel 20 ezer volt a két havi közös költségünk, amiből vettem pelenkát, popsitörlőt, popsikrémet, bébiételt, voltam piacon, vettem rajta úszóbérletet. És ezek után csodálkozik, hogy már alig van belőle. És persze én vagyok a herdálós picsa, akinek a kezéből kifolyik a pénz. Holott megintcsak a gyerekre és kajára költöttem. :s Ja bocs meg magamra 4 ezret. :s

Eldöntöttem, hogy minden nap készítek neki egy napi jelentést a kiadásokról és akkor remélem bekussol. Ugyanis közölte, hogy ő mindig el fog számoltatni engem vegyem tudomásul. :o De az sosem számít, hogy egy üveg rosé bor mennyibe kerül, hogy mennyit baszott el most hétvégén is, miközben mittudomén milyen macákkal múlatta az időt. Az nem. Csak az, hogy én mennyit cseszek el... :s

Megpróbálom rávenni Férjet, hogy valahova húzzunk el kettesben. Mindegy hova, jó a szomszédos fürdőváros is, de egy hétvégét nagyon jó lenne kettesben tölteni a Gyerek nélkül, talán ez is előremozdítana minket. Majd ma előhozakodom vele, remélem vevő lesz az ötletemre!

12 hetes terhes voltam kb. amikor Férjet elhívta a főnöke borozgatni.

Borozgatni nálam annyit jelent, hogy 2-3 órát elvagyunk a haverokkal, de emberi időben hazaérünk.

Na kedves Férjnél ez azt jelentette, hogy hajnali ötkor még sehol nem volt, telefonon nem tudtam elérni, seggrészegen érkezett haza, ráadásul egy csaj fuvarozta haza.

Kibuktam, naná hogy ki! Ki ne bukott volna ki? Tegye fel a mancsát! Na ugye...

Szóvá is tettem, hogy talán ezt nem így kéne. És persze én voltam a hülye, hisztis picsa. Mint mindig...

Folyt köv.

Ma tiszta lapot kezdtünk. Délután végre tudtunk normálisan beszélni, nem bírta tovább elviselni, hogy én akkor szólok csak hozzá, amikor ő kérdez, vagy mond valamit.

Tiszta lap mit is jelent? Hogy nem hánytorgatunk  fel semmit a múltból -én sem- aztán még egy baromarcú vagy ehhez hasonló és mehet el innen gondolkodni a továbbiakon, ahova akar.

Kíváncsi leszek, mindenesetre bizakodó vagyok. :)

Ahogy mostanában párszor a Férj hívott engem:

- a legutóbbi a baromarcú, mert egy cipőjét nem úgy raktam el, ahogy kellett volna

- egy héttel korábbi, nem mellesleg a kedvencem a takony geci majom.

Kedves nem? Hozzá bújjak, őt szeressem, ő is olyan helyen álljon a szívemben mint a Gyerek? Hát na nem, azt már nem. Ezeket ő kimondta, elhangzottak, mit kimondta, üvöltötte. És a legszomorúbb, hogy ezek után tud úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna. Bocsánatkérés, megbánás? Az soha. Róla minden, de minden lepörög.

Én is keresem a magyarázatot, hogy hogyan jutottunk ide? Hogy lett abból a hatalmas szerelemből a hatalmas nagy semmi?! Elmegyünk egymás mellett, elélünk egymás mellett. Szex semmi. Érintés, ölelés semmi. Igényem sincs rá, mert a hideg ráz tőle leginkább. A Gyerek is csak akkor fontos neki, ha aranyos és nem hisztizik. Pl. tegnap fürdetésre pont hazaért. Azt hittem most megfürdeti, hát tévedtem. Most is minden más fontosabb volt. Aztán még tőlem kérte számon, hogy de gyorsan kivettem a vízből  A végét járja ez az egész és fogalmam sincs, hogy van-e még visszaút?!