Segítség, Anya lettem!

Zajlik az élet ezerrel, hál' Istennek, hogy most már azt írhatom, hogy visszatértünk a réges-régi kerékvágásba. Férjjel úgy tűnik sikerült rendezni a dolgokat. A múltat mindenki elfelejti (legalábbis én nem beszélek róla), és a tiszta lapot igyekezzük nem bemocskolni. :)

*

Fontos döntést is hoztunk. Közös házat veszünk. Remélem mielőbb megvalósul a projekt, mert én már nagyon mennék innen. Elegem van a negyedik emeletből és a szomszédokból is. Nyugalomra és csendre vágyom, nem akarom tovább hallgatni a szomszéd leányzó orgazmusait élő, egyenes adásban.

*

Gyerek már lassan 10 hónapos lesz, el sem hiszem, hogy repül az idő. Jövő héten Dévény-torna, mert ...mert kell, bármennyire is okos, ügyes fejlett gyerek koraszülött volt és igen vannak lemaradások, és nekem fontos, hogy mindent megtegyek azért, hogy a későbbiekben minden rendben legyen.

Nincs semmi extra, amiről írhatnék. Néha már ennek is örülni kell. :)

A lakás (most is) úgy néz ki, mint ahol atombombát robbantottak. És a Gyerek még csak 9 hónapos.

4 órám van a romeltakarításra, ugyanis fél hatkor befut M. barátnőm, és igazán nem akarom elriasztani a gyerekvállalástól.

16. nap: valaki vagy valami, aki/ami nélkül könnyen tudnál élni

Ez könnyű. A kényszerbetegségem nélkül szuper lenne minden! :)

17. nap: egy könyv, ami megváltoztatta valamiről alkotott véleményed

Sokat olvasok, de hogy lett volna olyan, ami megváltoztatta volna a véleményem? Szerintem nincs ilyen.

18. nap: véleményed az azonos neműek közti házasságról

Legyenek boldogok! Nem mindegy, hogy milyen nemű? Ha ők így találják meg a boldogságukat, akkor hajrá. Én támogatom. :)

19. nap: mi a véleményed a vallásról? vagy mi a véleményed a politikáról?

Vallás: nem vagyok vallásos, hiszek valamiben, de ez nem köthető egyetlen konkrét valláshoz sem

Politika: hányás

20. nap: véleményed az alkoholról és a drogokról

Alkohol: mértkékkel semmi baj nincs vele

Drogog: ezekkel az a gond, hogy nem lehet a mértéket tartani. A függőség azonnal létrejöhet.

21. nap: képzeld el, hogy a legjobb barátod autóbalesetet szenved, ti pedig egy órával korábban vesztetek össze. mit teszel?

Ez nem kérdés. Kit érdekel, hogy összevesztünk? Azonnal megyek a kórházba.

22. nap: valami, amit bárcsak ne tettél volna meg az életedben

Az első házasságom teljesen felesleges volt.

23. nap: valami, amit bárcsak megtettél volna az életedben

Választhattam volna egy nehezebb főiskolát, egyetemet. Tanulhattam volna nyelveket. És jó lett volna kipróbálni, milyen külföldön élni.

24. nap: készíts valakinek egy zenei listát és magyarázd el, miért azokat a zenéket választottad. - írd le a számok címét és a levelet

Minek? :D

25. nap: az ok, amiért szerinted a mai napig életben vagy

Mit tudom én! :D

26. nap: gondoltál valaha arra, hogy eldobd magadtól az életet? ha igen, mikor és miért?

Igen, a kényszerbetegségem miatt.

27. nap: mi a legjobb dolog az életedben mostanság?

A Gyerekem.

28. nap: mi lenne ha teherbe esnél? mit tennél?

Nehéz kérdés. Nem szeretnék újra teherbe esni, nem szeretnék még egy gyerkőcöt. Több okból sem. Az egyik a toxémia. A másik pedig az, hogy én asszem egygyerekes anyatípus vagyok. :) Így jut idő viszonylag mindenre, míg kettő mellett már nem hiszem, hogy ez lehetséges lenne. Szóval, ha most teherbe esnék nagyon nagy dilemma előtt állnék. Hogy hogyan döntenék? Így hogy nem vagyok terhes, fogalmam sincs.

29. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tudni magadon/magadban változtatni és az okok

Pozitívabbnak kell lennem. Magamon? Le kell fogynom. :D

30. nap: írj levelet magadnak - írj le benne mindent, amit szeretsz magadban

Nem írok. :P

A napokban többször is eszembe jutott, hogy mégis törlöm ezt a blogot, mert mindig attól rettegek, hogy rám talál olyan valaki, akinek nagyon nem kellene. És most elsősorban nem a Férjre gondolok. Tudom ez már totális paranoia, de tényleg nem szeretném, ha ezt más is olvasná rajtatok kívül.

De aztán elvetettem a törlés gondolatát, mert nagyon jó érzés úgy írni, ahogy akarok és amit akarok. Még ha néha meg is találnak vadidegenek pl. azzal, hogy szar anya vagyok. :) Úgyhogy maradok és írok. :)

Azzal a dokival álmodtam, aki Gyereket világrasegítette. A második császárt hajtotta rajtam végre, csak ketten voltunk a műtőben. Aztán Anyu jött neki rendezni a két műtétet bankkártyával. Nyolcvanezret kért. :D Közölte, hogy ritkán találkozik ilyen egyéniséggel mint én, és öröm volt velem dolgoznia. :D

Az biztos, hogyha mi 3 csillagos ellátásban részesültünk, akkor a Gyereknek kijutott az 5 csillag. :) Viszont már éjszaka meg voltak a következmények. Hajnali egykor majd eldurrant az agyam, mikor kevertem Gyereknek a tápot, mert ilyen x hónapja nem fordult elő. Persze Anyu csak jót akart, amikor két este is 11-kor még megtömte, hiába mondtam neki, hogy anélkül is alszik legalább fél 6-ig. Neeeem, ő biztosra ment.

A másik amitől agyhúgykövet kapok, az a következő mondat: "Kislányom ennek a Gyereknek hangja se volt egész hétvégén, annyira jó volt" Aha, hát persze, melyik gyerek ordítana, ha egy másodpercre sincs magára hagyva, hanem mindig gagyarászik neki valaki?

Persze hálás vagyok a szüleimnek, mert nélkülük semmi szabadságom nem lenne, de most meg kissé szívok és fogok is még pár napig asszem. A Gyerek meg csak pislog, hogy hova kerültem hé? Hol az 5 csillag?? :D

Amúgy minden nagyszülő megbuggyan kicsit az unokáitól???

Ennyi jutott nekünk most kettesben, ami ha jól meggondolom pont elég egy majd' 9 hónapos gyerek szüleiként.

Az biztos, hogy ez nagyon kellett nekünk. Sok beszélgetés, sok nevetés, pihenés. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy Férj újra megtalálta bennem azt a Nőt, akibe anno beleszeretett és ez fordítva is igaz.

Jó volt. De Gyerek nélkül ennyi pont elég volt. :)

Amitől jelenleg agybajt kapok. Ugyanis undorító, hogy három napra szinte ugyanannyi szart kell magaddal vinni, mint tízre...

__________________

és ehhez, hozzájön a *"mi lesz, ha..." mániám is.

*pl. mi lesz, ha esik, ha fúj, ha kánikula lesz, ha koszos leszek, ha...,ha.. és így tovább...

Összeszedtem minden bátorságomat és felhívtam az agyturkászom. Így 4 hónap után. Vázoltam, hogy miért hagytam abba a gyógyszert és hát nem volt elragadtatva. Persze teljesen jogosan nem. Végülis azt mondta, hogy ez azt jelenti, hogy saját magam akarom megoldani a problémát, viszont szakorvosi szemmel nézve ez azt is jelenti, hogy ő csak egyfajta asszisztencia, és ez nem megoldás. És tényleg nem az. Ami megdöbbentő, hogy csak december 11-re tudott időpontot adni, mert annyi a beteg. Manapság tényleg ennyien küzdünk pszichés bajokkal?

Mátra helyett Zalakaros. (Igen, először a Mátra volt az úticél.)

Hogy miért? Mert bár válság van, erre a hétvégére már minden hotelben teltház van. Engem megmondom őszintén meglepett, hogy alig találtam szállást. Persze mehettünk volna panzióba és vendégházba is, de két okból sem tesszük  most ezt. Az egyik, hogy nem voltunk nászúton, a másik pedig az, hogy lassacskán közeledik az első házassági évfordulónk is. :) Ezért mindenképpen egy kényeztető hétvégére vágytunk.
Ide megyünk: KATT!

Ahogy most kinézek szerintem simán bezárnának a pszichiátriára két hétre. Ha jól meggondolom lehet, hogy az kéne.

Én nem tudom mi van a Gyerekkel, de lassan oda jutok, ahova Part, hogy valami iszonyatos fejlődési ugrás előtt lehet, mert nem bírok vele. Egyszerűen nem.

A mai napunk vázlatosan:

- 5:30-kor ébresztőőőő, mert természetesen a kurva óraállítás miatt szívunk mint a torkosborz

- Gyerek 7- kor méltóztatott visszaaludni, két büdöge tápszer és egy kis ringatás után.

- 8-kor második ébresztő, hiszti 10-ig. Igen 10-ig. Persze közben reggeli, pépgyártás, altatás.

- Gyerek tízkor kidől én közben próbáltam emberi körülményeket teremteni a lakásban. Egy program mosás berak.

- Gyerek 10 óra 20- kor(!) felébred, kb. 20 percet játszik, majd nyüszkölés a kajáért, etetés, minimális játék, majd kiabálás, ordítás, hiszti, zokogás és amit akarsz. Az egész repertoár felvonultatva. Alvás.

- Én közben gyorsan összeütök egy ebédet, próbálnék enni és kávézni, de persze Gyerek felébred. Evésért hiszti, alvásért hiszti, tehát a szokásos.

(kézben persze semmi baja...)

A délutánunk ugyanígy zajlott, úgyhogy erre nem fecsérelnék karaktereket. Gyerek természetesen már alszik, mert azt hiszi hogy már fél 8 van. Nem, nem tudtam vele mit csinálni, annyira nyűgös volt, hogy muszáj volt elaltani, vagy hallgatom még két órán keresztül a műsort és hát inkább azt nem, köszönöm.

Hulla vagyok. És ami az egészben a legrosszabb, hogy úgy is nézek ki...

13. nap: egy zenekar vagy előadóművész, aki(k) nehéz napokon segítettek át - írj levelet

Nem írok levelet, minek? Zene terén mindenevő vagyok, és imádom is a zenét. De hogy nehéz napokon segített volna át a zene, arra nem emlékszem.

14. nap: egy hős, akiben csalódnod kellett - írj levelet)

Hős? Nincsenek és nem is voltak hőseim, így nem is csalódtam. (ez a levélírás milyen hülyeség már)

15. nap: valami vagy valaki, ami/aki nélkül tudod, hogy nem tudsz élni, mert már megpróbáltad és nem ment

Valaki(k): ezt egy pontban már kifejtettem

Valami(k): kávé, net, könyvek

Az hittem- bár nem tudom milyen alapon-  hogy nekem gyógyszer nélkül is menni fog a gyógyulás. Pár hónapig viszonylag tünetmentes voltam, kényszergondolatok csak hébe-hóba jöttek, de kb. két hete megint tombol az agybaj. Van még itthon dilibogyó, újra elkezdem és fel kell hívnom az agyturkász nénit is, hogy időpontot kérjek. Azt még nem tudom, hogy hogy magyarázom el neki, hogy a gyógyszert letettem, de muszáj lesz. Mert ott az őszinteség alap.

Az biztos, hogy mocskosul elegem van ebből az egészből...

Alakulunk, alakulunk. Megint egy jó hetet zártunk. Férj normális velem is és a Gyerekkel is. Mondjuk vele alapvetően mindig az volt, csak a részét vette ki kevésbé a dolgokból mint most. És ez is változott. Fürdet, etet, és bármi mást, ha ideje van.

Mi pedig bevezettük azt, hogy ha a másik valami bántót mond, ahelyett, hogy elkezdenénk dobálni a szart finoman szólunk, hogy "ne haragudj ez most sértő volt." Úgy tűnik ez beválik, nincsenek nagy ugatások, seggforgatások és sorolhatnám, ami eddig pedig mindennapos volt. Nem tökéletes, de nem is kell annak lennie, mert semmi sem az.

Tervezzük a három napos hétvégét is, úgy tűnik Zalakaros lesz a célpont.

Szóval öröm és bódottság, azt az apró tényt kivéve, hogy az agyturkászomat újra fel kell keresnem... :s

10. nap: valaki, akit el kéne eresztened vagy azt kívánod, bárcsak ne ismernéd

Akit el kellett eresztenem, azt már eleresztettem. A mondat másik fele meg számomra értelmezhetetlen. Bárcsak ne ismerném? Nincs ilyen. Mert ha ezt kívánnám megtagadnám a múltam és talán a jelenemet is. Na kb. ez annyira lett értelmes, mint maga a játék-mondat. :D

11. nap: valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod

A szemem, a szám, a hajam, a mosolyom. (Ja és a mellem. :D )

12. nap: valami, ami miatt soha nem kapsz bókot

A lábaimat még nem dicsérték meg. Nem is csodálom. :D

Magasról leszarja. Hat óra van és a játszószőnyegén kiabál.

Egyébként mi a búbánat értelme van az egésznek? Kit érdekel, ha reggel világosabb van? Én személy szerint inkább arra szavaznék, hogy délután négykor még ne legyen sötét...

És most iszok egy kávét. Éhgyomorra, hajnali hatkor.