Segítség, Anya lettem!

Ugye sűrűn halljuk ezt a húsos/sajtos pultnál? És persze az én válaszom is legtöbbször az, hogy persze, igen. Öt-tíz dekával nemigen szoktam foglalkozni. Ma kértem fél kiló lapockát. Ugyanez a kérdés hangzott el, már majdnem automatikusan válaszoltam, hogy persze, igen. Még jó, hogy ránéztem a mérlegre! Kilencven dekát mutatott én meg majdnem a középső ujjamat mutattam a kedves pultos hölgynek. Ja és a kérdést így tette fel: Kicsit több, maradhat! KICSIT?! Mondtam neki, hogy ez nem kicsit több, hanem sokkal és nem-nem maradhat! :D Erre sikerült egy 66 dekás húsdarabot kanyarintani, de azzal már nem foglalkoztam...

Most vagy ennyire béna volt, vagy ennyire eladó volt a hús. Inkább az előbbi. De hogy még volt pofája megkérdezni, hogy maradhat-e? :D Basszus...

Tulajdonképpen ez az amire vágyom. Egy harmonikus családra, szeretetre, kedvességre...És amikor már eltökélem magamban, hogy igen, menni fog és én még valahol szeretem a Férjet, nos akkor biztosan elfogy egy este alatt egy üveg bor, vagy megint beszól valami kedveset. Én pedig nagyon kevés vagyok ehhez az egészhez egyedül .

Azért a tegnapi postom ellenére úgy gondolom, hogy bármennyire is megváltoztam és elveszítettem a régi önmagam a baromarcúzás és társai nincsenek arányban ezzel. :)

És amit látok az nem tetszik. Mert csak a Férjet hibáztatom azért, hogy idáig jutottunk, holott ez azért nem teljesen így van. Mindig kettőn áll a vásár tartja a mondás és ez nagyon igaz. Hogy ki milyen arányban ludas az már más kérdés. Hogy én hol rontottam el? Nem tudatosan, de már a terhességnél kezdődtek a gondok. Engem egy sima menstruáció is teljesen kikészített mindig hormonálisan, akkor el lehet képzelni, hogy a terhesség mit csinált velem. Teljesen elveszítettem önmagam, egy fúria lettem. :S Persze a hormonok nagyon ludasak voltak ebben és az éjjel-nappal tartó hányingerem, és egy pszichés betegség is (erről majd később), de én még csak észre se vettem magam, mennyire megváltoztam. Aztán jött a toxémia, kórház és szülés valamint a Gyerek hazakerülése a kórházból és asszem a maradék NŐ is eltűnt belőlem. Legalábbis az irányába. A vörös, szexis dögből lett egy hülye, hisztis frigid picsa. :S Aki, ha Férj véletlen valami jót csinált, abba is belekötött.

Száz szónak is egy a vége, nekem is változnom kell. Nem is keveset...

Lehet, hogy csak én vagyok hülye, de addig örülök, amíg a csizma a szekrény mélyén marad. Úgy látom más nem így van ezzel. 15 fok alá hűlt a levegő és a város teli volt csizmás-szőrmedzsekis csajokkal! :O :D

Nos a Gyerkőc elaltatása eddig sem volt gyalog-galopp, de azt nem gondoltam, hogy egy nap alatt még tovább lehet rontani a helyzeten.Tévedtem. Lehet.Nem én vagyok a ludas, hanem Anyu, aki ma egész nap vigyázott rá, amíg én nagytakarítottam. És akkor még nem is tulajdonítottam neki jelentőséget, hogy hogyan altatja a Gyereket. Szopipárnába belerakta és rázogatta. Na most ez tök jó, de most vagyunk fürdés után, amikor soha nem volt gond az elalvás. Egészen mostanáig. Miközben ezeket a sorokat írom, ordenáré módon üvölt a gyerek, de már szinte nem is lát ki a fejéből olyan álmos, persze, ha felveszem és rázom a seggét, akkor semmi baj. Hát így járt. Nem akarom tovább rontani a helyzetet, úgyhogy megvárom, amíg kifárad. Tudom ez most nagyon gonoszul hangzik, de nem tudok jobb megoldást. :( Ja és holnap ne felejtsek el elbeszélgetni Anyuval sem... :S

És most kurva jól esne egy szál cigi!!!!!!

Szerintetek az normális, ha a Férj autóval ugyanabba az irányba, sőt ugyanoda megy, mint a Feleség a Gyerekkel és még csak meg sem kérdezi, hogy elvigye-e őket??

A Gyerek elkezdett csúnyán köhögni, főleg estére durvult el nagyon a helyzet. Aztán éjjel kb. fél óránként ébredtünk. Elaludt-köhögött-felébredt-ordított és ez így ment reggelig. Most kidőlt, nem is csodálkozom rajta. Remélem, hogy mára már hatni fog a gyógyszer, mert még egy ilyen éjszaka és kiugrok a negyedikről. Tudom-tudom nem ez volt az utolsó és lesz még egy pár ilyen, de én végre aludni szeretnék!!!!

Bocsi, azok a nagy kan betűk meg nekem nem tetszettek! :P :D

Férj "továbbképzésre" ment Szilvásváradra tavaly októberben. A továbbképzés azért kapott idézőjelet, mert náluk ez általában két estés ivászatot jelent. Elment péntek reggel és vasárnap estig annyit nem röffentett, hogy bzmg megjöttem, Te jól vagy? Semmi. Se telefon, se sms. Lehet ez így nem hangzik annyira tragikusan, de 16 hetes terhesen az volt. :)

Éjjel kb. négyszer sírt fel a Gyerek. De olyan keservesen, hogy azt sem tudtam mit csináljak. Felvettem, megynyugtattam és aludt is tovább. Talán az volt a baj, hogy tegnap nagyon korán lefektettem vagy már éjjel sem kapott rendesen levegőt a náthájától. Mert igen ráadásul náthás is. Mondanom sem kell, hogy egy mosott rongy vagyok. Férj persze lelépett Apám lövészversenyére, majd gondolom megint este keveredik elő én meg addig baszkódok félkómásan a hisztis és beteg gyerekkel, de sebaj megoldom ezt is. Ráadásul valami hülye állat kitalálta, hogy lakótelepi napokat szervez nehogy már a paraszt hétvégén tudjon pihenni. Az előbb végre elaludt a Gyerek, de kb. 10 perc múlva valami nívón aluli metálegyüttes már fel is verte. Fasza nem?

Nem tudom lesz-e olyan hétvége, ami nem anyázással telik. Pénteken már előre rettegek attól, hogy két olyan nap jön, amikor éjjel-nappal össze vagyunk zárva. És be is jött a megérzésem, a mai nap sem telhetett el ugatás nélkül .:( A műsor a szokásos adok-kapok volt, semmi extra, de a mai nappal tényleg befejeztem. Nem kérek tőle semmi segítséget itthon, se a fürdetésben, se másban. Nem kell hogy felkeljen a Gyerekhez, ha ordít. Megoldom én ugyanúgy, mint amikor őméltósága nincs itthon. És így majd nem lesznek viták és konfliktusok sem. De hogy magyarázzam el annak a nagyon hülye fejének, hogy a fürdetés és az egyéb Gyerekkel kapcsolatos dolgok nemcsak azért fontosak, hogy nekem segítsen, hanem azért is, mert már most megalapozza a hozzá való viszonyát. De én már nem mondok semmit, feladtam. De tényleg. :)

Imába foglalom annak a nevét, aki a bébiételt feltalálta! De tényleg meg is nézem ki volt az az isten! Tuti, hogy nő!!És nem, pasi. :o Henri Nestlé! Na szóval kedves Henri, maga egy Isten, de tényleg! Én meg biztosan szar anya vagyok, hogy három óránként nem fröcskölöm teli a konyhát zöld brokkolival, nem turmixolom a rizst, hanem van pofám rizspelyhet és kész püréket használni. De nem érdekel, akkor is éljen a bébiétel! :D

Nem ez az első eset, hogy Férj elszámoltat, hogy mire ment el "annyi" pénz és hogy ő ezt nem hiszi el, mások ennyiből élnek.stb, stb. Ma megint sikerült bicskanyitogató stílusban rákérdezni, hogy hova ment el ötvenezer pénz. Nem 100, 200..stb. 50. Amiből közel 20 ezer volt a két havi közös költségünk, amiből vettem pelenkát, popsitörlőt, popsikrémet, bébiételt, voltam piacon, vettem rajta úszóbérletet. És ezek után csodálkozik, hogy már alig van belőle. És persze én vagyok a herdálós picsa, akinek a kezéből kifolyik a pénz. Holott megintcsak a gyerekre és kajára költöttem. :s Ja bocs meg magamra 4 ezret. :s

Eldöntöttem, hogy minden nap készítek neki egy napi jelentést a kiadásokról és akkor remélem bekussol. Ugyanis közölte, hogy ő mindig el fog számoltatni engem vegyem tudomásul. :o De az sosem számít, hogy egy üveg rosé bor mennyibe kerül, hogy mennyit baszott el most hétvégén is, miközben mittudomén milyen macákkal múlatta az időt. Az nem. Csak az, hogy én mennyit cseszek el... :s

A doki ugyanolyan, mint a könyveiben, mint a műsoraiban. Én tátott szájjal hallgattam végig az előadást, szerencsére megúsztam, hogy 400 ember előtt bármit is mondjak, mások nem voltak ilyen szerencsések. Hihetetlenül szuggesztív ember, még így több méter távolságból is a hatása alá kerültem. Olyannyira, hogy ma éjjel vele is álmodtam. :)

A téma ugye a boldog párkapcsolat volt. A 400 emberből kb. 10-en tették fel a kezüket, amikor megkérdezte, ki él boldog párkapcsolatban. Ez azért szomorú arány, bár abszolút nem meglepő.

Szerinte a kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolat 4 alappillére:

1. közös életvitel (közös érdeklődés, hasonló intelligencia...stb.)

2. kölcsönös tisztelet

3. kiegyensúlyozott szexuális élet

4. a pénzhez való hasonló viszony

Na nálunk ebből kapásból kettő biztosan bukik. A 2. és a 3. pont. A 4. sem teljesen tiszta, de az biztos, hogy egyikünk sem herdál, bár Férjre igaz az, hogy eléggé skót. :P

Van tanulsága bőven a tegnap estének, remélem az elhangzottakat tudom majd kamatoztatni. :)

Megpróbálom rávenni Férjet, hogy valahova húzzunk el kettesben. Mindegy hova, jó a szomszédos fürdőváros is, de egy hétvégét nagyon jó lenne kettesben tölteni a Gyerek nélkül, talán ez is előremozdítana minket. Majd ma előhozakodom vele, remélem vevő lesz az ötletemre!

Ma Csernus-előadásra megyek, a téma: párkapcsolati problémák. Azt hiszem eléggé aktuális most ez nekem. ;)

Ha még egyszer a Gyereknek valaki a kezét kezdi el fogdosni/puszilgatni vagy fölkapja és puszilgatja az arcát, és az adott esetben nem a Férj, az Anyám vagy az Apám, akkor azt én szépen csendben felrúgom műholdnak!!!

12 hetes terhes voltam kb. amikor Férjet elhívta a főnöke borozgatni.

Borozgatni nálam annyit jelent, hogy 2-3 órát elvagyunk a haverokkal, de emberi időben hazaérünk.

Na kedves Férjnél ez azt jelentette, hogy hajnali ötkor még sehol nem volt, telefonon nem tudtam elérni, seggrészegen érkezett haza, ráadásul egy csaj fuvarozta haza.

Kibuktam, naná hogy ki! Ki ne bukott volna ki? Tegye fel a mancsát! Na ugye...

Szóvá is tettem, hogy talán ezt nem így kéne. És persze én voltam a hülye, hisztis picsa. Mint mindig...

Folyt köv.

Ez a "jó" tanács egy egyébként nagyon normális nő szájából hangzott el tegnap, bár ezek szerint mégsem annyira az. Nem hinném, hogy az lenne a megoldás a problémámra, hogy leakasztanék egy pasit valahonnan és Marcit lepasszolva sietve dugnék valami motelben, vagy akárhol.

1. képtelen lennék rá, akkor is ha ekkora szarban vagyunk

2. ez tényleg nem megoldás

3. Anya vagyok, ha tetszik ha nem és már korántsem csinálhatom azt, amit akarok.

Szóval ezt a jótanácsot nem fogadom meg. :)

Ma tiszta lapot kezdtünk. Délután végre tudtunk normálisan beszélni, nem bírta tovább elviselni, hogy én akkor szólok csak hozzá, amikor ő kérdez, vagy mond valamit.

Tiszta lap mit is jelent? Hogy nem hánytorgatunk  fel semmit a múltból -én sem- aztán még egy baromarcú vagy ehhez hasonló és mehet el innen gondolkodni a továbbiakon, ahova akar.

Kíváncsi leszek, mindenesetre bizakodó vagyok. :)

Ahogy mostanában párszor a Férj hívott engem:

- a legutóbbi a baromarcú, mert egy cipőjét nem úgy raktam el, ahogy kellett volna

- egy héttel korábbi, nem mellesleg a kedvencem a takony geci majom.

Kedves nem? Hozzá bújjak, őt szeressem, ő is olyan helyen álljon a szívemben mint a Gyerek? Hát na nem, azt már nem. Ezeket ő kimondta, elhangzottak, mit kimondta, üvöltötte. És a legszomorúbb, hogy ezek után tud úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna. Bocsánatkérés, megbánás? Az soha. Róla minden, de minden lepörög.

Én is keresem a magyarázatot, hogy hogyan jutottunk ide? Hogy lett abból a hatalmas szerelemből a hatalmas nagy semmi?! Elmegyünk egymás mellett, elélünk egymás mellett. Szex semmi. Érintés, ölelés semmi. Igényem sincs rá, mert a hideg ráz tőle leginkább. A Gyerek is csak akkor fontos neki, ha aranyos és nem hisztizik. Pl. tegnap fürdetésre pont hazaért. Azt hittem most megfürdeti, hát tévedtem. Most is minden más fontosabb volt. Aztán még tőlem kérte számon, hogy de gyorsan kivettem a vízből  A végét járja ez az egész és fogalmam sincs, hogy van-e még visszaút?!

Szeretnék egy olyan füdőruhát, amire ez van írva: "Nagy a seggem! Na és? Nemrég szültem!" Egyébként, ha a Gyereket tologatom a babakocsiban egyáltalán nem zavar a kb. 10 kiló súlyfelesleg, hiszen ott van a menstégem a Gyerek! Így senki nem a nagy seggem nézi, hanem a Gyereket, hogy milyen cuki.  De az uszodában, na ott nincs rámírva, hogy hééé nemrég szültem! Ezért gondoltam, hogy beszerzek egy ilyen fürdőruhát. Még a császár helye sem mutogatható, mióta feltalálták, hogy bikinivonalban vágnak, hogy csesszék meg!

Minden kezdet nehéz. Talán akkor először bemutatnám a blogom főszereplőit:

Ariella, azaz én: hogy mit is kell rólam tudni? Sokmindent nem..Legyen elég annyi, hogy 30-as anya és feleség vagyok, akinek a házassága éppen romokban hever, ha egy rákos betegséghez akarom hasonlítani, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy már igencsak áttétes, és sürgős kemoterápiára szorul.

Férj: szintén 30-as, nyilván ha én anya, akkor ő apa, aki szerint viszont nincsenek nagy problémáink. Erről jut eszembe egy jó kis mondat, amit nemrég olvastam valahol. Két házasság van, a férj és a feleség házassága. A férjé mindig működik. Na igen..

Gyerek: aki egy angyal, és akit csak imádni lehet.

FLB: Férj Legjobb Barátja, akit kár, hogy nem hamarabb ismertem meg.

és a többiek, akik majd menetközben bukkanak fel egy-egy postban.